Rólunk írták

Tavaszi nagytakarítás

Hulladékszedés Pestszentimrén

Március 27-én figyelemfelkeltő tavaszi nagytakarítási akciót szervezett Lévai István Zoltán és Maitz László pestszentimrei önkormányzati képviselő Pestszentimre határában; a Hunyadi János és Szálfa utca környékén. A Nagybani Piac környékérol a szél által odafújt szeméten kívül nagyobb részben illegálisan lerakott hulladék öszszegyujtésére került sor.

- A takarítás több mint kétórás testmozgást biztosított a közel harmincfos csapatnak, melyen részt vett Ughy Attila országgyulési képviselojelölt, az Együtt Pestszentimréért Egyesület tagjai és a Táncsics iskola tanulói is. Immáron ötödik alkalommal tartottunk ezen a területen tavaszi nagytakarítást - mondta Maitz László.

FÜLEP ERZSÉBET

/Forrás: Városkép 2010. április 19./

Márton-napi lampionos felvonulás Imrén

November 11-én három pestszentimrei intézmény Márton-napi, hagyományteremtő, lampionos felvonulást szervezett: a Táncsics iskola, a Vackor Óvoda és a német alapítványi óvoda.

A program a Vackor Óvodában kezdődött, Walter Géza, a XVIII. kerületi Német Kisebbségi Önkormányzat elnökének köszöntő szavaival. Innen indult el az ovisokból, iskolásokból és szülőkből álló lelkes csapat a Táncsics iskolához. A felvonulás útvonalát a pestszentimrei polgárőrség biztosította. A Táncsics tornatermében színes kis műsorral emlékeztek meg Szent Mártonról: körjáték, vers, jelenet és dal formájában.

/Forrás: Városkép 2009. december 14./

Szüret a Táncsics iskolában

Ősszel a Táncsics iskola hagyományainak megfelelően szüreti mulatságot szervezett.
Vendégeket is hívtak, a Vackor Óvoda nagycsoportosait.

Közös énekléssel, játékkal elevenítették fel a néphagyományokat.
Márton-napra az óvodások hívják vissza az iskolásokat.

/Forrás: Városkép 2009. november 9./

Tízéves a német nemzetiségi oktatás
Pestszentimrén

A Táncsics iskola - április 25-én -egy kötetlen, tartalmas szabadtéri rendezvényen ünnepelte meg a német nemzetiségi oktatás bevezetésének 10. évfordulóját. Ez alkalomból az iskola udvarán tanárok, diákok, szülők, a XVIII. kerületi Németszármazású Polgárok Egyesülete, a német kisebbségi önkormányzat és a bajorországi testvérváros képviseloi közös bográcsozással, sportjátékokkal töltöttek el egy kellemes napot.

A hivatalos ünnepség megnyitóján Svélecz Edit igazgatónő mondott köszönetet a német nemzetiségi oktatás bevezetésével összefüggésben a német kisebbségi önkormányzatnak.
Ezt követoen kitért a német nemzetiségi program részletezésére. Az idejáró gyerekek magas óraszámban tanulják a német nyelvet hagyományorzo foglalkozásokkal kiegészítve. Ezeken a foglalkozásokon, az ünnepekkel, a kultúrával, a zenével, a tánccal és a történelemmel ismerkedhetnek meg.

2003 óta a Dohnányi Ernő Zeneiskolával közösen a zenei alapok elsajátítása is az iskolában történik. A program keretében a gyerekek táncos produkciója után fellépett a XVIII. Kerületi Németszármazású Polgárok Egyesületének kórusa, és a tanári kar is külön műsorral készült a jeles alkalomra.
Az esemény több kerületi vállalkozó támogatásával jött létre.

(GYÜRE ILDIKÓ)

/Forrás: Városkép 2009. május 25./

Tombolasorsolás a Föld napja alkalmából
/részletek a cikkből/

Április 22-én ünnepeljük a Föld napját. Ebből az alkalomból az önkormányzat egészségügyi és környezetvédelmi bizottsága a hagyományokhoz híven az idén is pályázatot hirdetett intézmények, lakóközösségek részére a környezet szépítése érdekében.
A pályázók tombolasorsoláson vehettek részt április 21-én, a Lőrinci Sportcsarnokban.

Iskolánk tanulója, Barta Csaba
átveszi a jutalmat

Fődíjként egy férfi és egy női kerékpárt sorsoltak ki a pályázat résztvevői között, melyet dr. Mester László adott át a szerencsés nyerteseknek, de számos más értékes jutalom is gazdára talált önkormányzati képviselők közreműködésével.

(Fülep Erzsébet)

/Forrás: Városkép 2009. május 11./

A dortmundi rendőrkórus ajándéka

Április 16-án Németországból a dortmundi rendőrkórus közreműködésével és három dortmundi iskola összefogásával egy teherautó, iskola-felszereléseket, könyveket, computereket hozott ajándékba a pestszentimrei Táncsics iskola részére.
Az ajándék kíséretében több dortmundi pedagógus látogatott az iskolába, akik részt vettek az alsó tagozatosok hangulatosan összeállított nyelvóráján. A kapcsolat még 2007-ben kezdődött, amikor Burghard Nentwig rendőrtiszt - a kórus elnöke - és Zoltán Ernő zeneszerző, tanár és karmester kérésére cseresznyefát ültettek az iskola kertjében, egy volt hadifogoly kórustag tiszteletére. A jó kapcsolat annyira elmélyült, hogy az ajándékozásokon túl a rendőrkórus költségére az iskola egyik német tanárának - Molnár Beátának - a dortmundi tanulmányútját is finanszírozták. Az együttműködés során felmerültek olyan további lehetőségek, amelyek nagyban hozzásegítik a némettagozatos iskola tanulóinak, nyelvtanulását.

(Novodonszky)

/Forrás: Városkép 2009. május 11./

A nemzetiségi iskola német diákokkal ünnepelt

Centenáriumára készül a pestszentimrei Táncsics Általános és Nemzetiségi Iskola, amelynek jogelődjét, a Szélső Utcai Iskolát a múlt század elején alapították. A különleges esemény előtt idén egy kis jubileumot is ünnepeltek, hiszen 10 éves a nemzetiségi oktatás az intézményben.

A családi napon kondérban főtt a pörkölt az iskola udvarán.

Iskolánk rendezett, családi házas környezetben, jó levegőjű környéken, a főútvonalaktól biztonságos távolságban, mégis minden irányból elérhetően, korszerű módszerekkel dolgozik. Ezt kívántuk megmutatni az első ilyen nagyszabású családi napos rendezvénnyel - mondta Svélecz Edit igazgató. - Külön öröm, hogy a cserediákprogramban nálunk vendégeskedő 22 bajor fiatallal közösen ünnepelhettünk.

Az iskola német kapcsolatai egyre inkább bővülnek, idén már dortmundi diákok is ellátogattak hozzájuk.

/Forrás: Helyi Téma 2009. május 6./

Bár községi iskola 1898-tól működött, de csak 1907-1910. között épült fel az akkori Soroksárpéteri első két elemi iskolája: az Árpád-és a Wekerle (később Szélső, majd Táncsics) utcai. A két világháború között megnövekedett diáklétszám indokolta egy harmadik iskola felépítését: 1931-ben adták át a Jenő utcai, későbbi Ady Endre Utcai Iskolát. Továbbra is fennmaradt a zsúfoltság, ezen próbált segíteni az 1960-ban átadott Irén utcai épület, majd a másik szárnya, az 1973-ban elkészült Kapocs utcai kibővített iskola. Nagyarányú fejlesztés csak az 1980-as években kezdődött –a Vörösfény utcai-, a Táncsics utcai, és a Nagykőrösi úton a Podhorszki János iskola épülete ad tanúbizonyságot erről. A kiállítás megnyitón a nagyteremben Ódor Katalin (PIK) és Frank Gabriella (PIHGY) igazgatók köszöntötték a közönséget, többek között a pestszentimrei oktatási intézmények pedagógusait és diákjait.

Dr. Mester László országgyűlési képviselő, polgármester bevezető szavaiban elmondta: a kiállítás arra inspirál, hogy végiggondoljuk, mit tudunk az elmúlt évtizedekről iskolatörténeti, oktatástörténeti szempontból. A polgármester megemlítette Pestszentimre lakosságának robbanásszerű növekedését a XX. Század első felében, okot adva az első korszerű iskolák megépítésére. A polgármester szólt a Klebelsberg-féle iskolafejlesztési programról, majd kiemelte a ’80-as évek iskolaépítési hullámát (ekkor kapott a Táncsics új épületet, létrejött a Kastélydombi és a mai Szenczi iskola). “A ’90- es évek elején már megvolt az oktatási mozgástér, de más kihívásokkal kellett szembenézni” – folytatta. A minőséget, a szolgáltatás színvonalát kellett fejleszteni, a feltételeket bővíteni. A tevékenység színesítése hozta létre a város szélén a Kapocs iskola két tanítási nyelvű oktatását, valamint a Kastélydombi iskola elmozdulását a környezetvédelem irányába. A pestszentimrei fejlesztések sora ezzel nem állt meg, hisz az utóbbi évtizedben felépült a tanuszoda, a sportkastély és épül a szakorvosi rendelő is –fejezte be köszöntőjét dr. Mester László.

A bevezető utáni ünnepélyes műsort a VIII. kerületi Vörösmarty gimnázium 12. osztályos tanulói adták elő, Faragó Csaba drámapedagógus vezetésével. Az irodalmi műsor a 100 éves Nyugatot, annak történetét idézte fel történelmi dokumentumokkal, versekkel, korabeli levelekkel illusztrálva. A diákok a Nyugat nagy képviselőit – többek között Adyt, Babitsot, Ignotust, Kosztolányit, Szerb Antalt és Németh Lászlót – személyesítették meg. A műsor Babits, egyben a Nyugat halálával zárult.

A programot követően Szöllősy Antalné ny. iskolaigazgató nyitotta meg a kiállítást.

A helyi oktatási kordokumentumokat, érdekességeket is bemutató kiállítást Feitl Írisz állította össze, közreműködött Heilauf Zsuzsanna és Szegediné Mucsi Eleonóra (PIHGY). A tárlat október 11-ig látható a Pestszentimrei Közösségi Házban.

Szabó Anikó

/Forrás: Városkép 2008. október 8./

XII. Eötvös Kupa, Nemzetközi röplabda torna

/Forrás: Volley Röplabda Magazin 2008/6/

/Forrás: Városkép, 2007. dec. 10./
Rajzok és fájdalom

November 20-án a rajzpedagógusok 25. kiállítása nyílt meg a Városháza Galériájában. A tárlat ezúttal rendhagyó volt, mert Dömötör Zsuzsannára, a Táncsics iskola nemrégiben elhunyt rajztanárára, Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyujtemény vizuális nevelés munkaközösségének vezetojére emlékeztek a megjelentek. Kiss Erno hegedumuvész Bach egyik adaggióját adta elő.

- Eloször 25 évvel ezelott állítottunk ki alkotásokat, az akkor még létezo KISZ-klubban. E szavakkal kezdte megnyitó beszédét Varga Ferenc, a Fovárosi Pedagógiai Intézet muvészeti pedagógiai szakértoje, majd röviden bemutatta a vizuális nevelés munkaközösség új vezetojét, Kállainé Veres Évát, akinek két alkotása is látható volt a tárlaton.
Varga Ferenc beszédében kitért arra, hogy hol is tart a mai vizuális nevelés az oktatásban, hiszen a hallás, látás és érzékelés a legfontosabb érzékszervi területek a gyermekek kompetenciájának fejlesztésében.
A kiállító pedagógus-muvészek: posztumusz Dömötör Zsuzsanna, Bakos Tamás, Bodnár Imre, Csipke Mária, Garamvölgyi Béla, Gál Lajos, Gonda Gabriella, Kállainé Veres Éva, Kiss Anikó,Nagy Erno, Rumi Rózsa, Sándor József Attila, Sándorné Szeidl Zsuzsa, Szatmári Ildikó, Oszter Dezső.
A tárlaton részt vett Ferencz István alpolgármester, Frank Gabriella, a Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyujtemény igazgatója is.
B. E.

/Forrás:Városkép 2007. 10. 22./

1945 emléke…
Faültetés volt szeptember 14-én a Táncsics utcai iskolában, egykori hadifogoly emlékére.

Szeptember 14-én Budapesten nagy sikerrel lépett fel a 90 tagú dortmundi rendorzenekar. Vezetoje, komponistája és zongorakíséroje Zoltán Erno, aki valamikor kerületünk egykori lakója, diákja volt (Zoltán Erika eloadómuvész édesapja). Az esti eloadás elott Zoltán Erno és Németország rendorzenekarainak elnökhelyettese Pestszentimrén a Táncsics utcai iskola kertjében egy cseresznyefát ültetett el egy idos kórustagjuk kérésére, akit 1945-ben hadifogolyként Magyarországon szállítottak keresztül. Egy magyar kislány kincset ro cseresznyével kínálta meg a hoségtol kitikkadt foglyokat, akinek emlékére ültették a facsemetét, egy rövid kis ünnepség és baráti beszélgetés keretében, terített asztal mellett. Zoltán Erno és az elnökhelyettes ígéretet tettek arra, hogy a dortmundi rendorzenekar a továbbiakban is szeretné tartani a kapcsolatot az intézménnyel, amelynek keretein belül zenei anyaggal és anyagiakkal támogatnák a diákokat és az iskolát. Továbbá kilátásba helyezték, hogy néhány diákot felügyelo tanárral meghívnak tanulmányútra, nyelvtanulás céljából.

Novodonszky

Forrás: Városkép 2007. 10. 22./

Búcsú Dömötör Zsuzsannától, a Táncsics iskola pedagógusától

Nehéz szavakba foglalni, mennyire vártunk vissza, hogy betegségedbol felgyógyulva lássuk szelíd, szeretettel teljes mosolyodat.
Asztalodon minden változatlan, ahogy egy átdolgozott nap után elindultál … gyógyulni.Alig akartuk elhinni, hogy nem jársz be az iskolába, hiszen eddig soha nem hagytad félbe a megkezdett munkádat. Szükségünk volt rád, az emberre, s minden tapasztalatodra, melyet önzetlenül osztottál meg mindenkivel, aki kíváncsi volt rá. Nemcsak iskolánkban tevékenykedtél, hanem kerületi rajz unkaközösség-vezetoként is ott segítettél, ahol szükség volt rád. Hihetetlen emberséggel és alázattal adtad át tudásodat tanítványaidnak. Akkor voltál a legboldogabb, ha tanítványaid megértették, hogy a képzomuvészet milyen csodálatosan mutatja meg az emberi érzéseket, a természet szépségét. Látszott minden tevékenységedben a muvész finomsága és természetessége. Tárgyaid, alkotásaid mindmind az érzékeny, de az élet nehézségeivel, ellentmondásaival reálisan szembe nézo lélekre vallottak. Minden halkan, szerényen elmondott véleményednek súlya, jelentosége volt. Bíztál a szeretet erejében, hitedet az emberben soha nem veszítetted el.
Mi is bíztunk, hogy lelkednek aranyeso-ága tovább fog virágozni, hiszen augusztus végén még arról beszéltünk, hogy nemsokára visszajössz közénk….
Ám a nap rügyedet tükrébe zárta.
Emléked szívünkben örökké él!

Kollégáid
                                                                 

Röplabda Diákolimpia IV. korcsoportos Országos Döntő.

Futással rajtolt a diákolimpia
Versenyben
az ifjú titánok
Az elmúlt héten rendezték meg a hagyományos Iharos Sándor mezei futóbajnokságot Pestszentlőrincen. A Flór Ferenc utcai játszótér környékén zajló esemény egyben a kerületi diákolimpia nyitóversenye is volt. Tizedik alkalommal rajtolt el a mezőny a már jól megszokott helyszínről. Iharos Sándor legendás atléta volt, tizenkétszeres világcsúcstartó, 1955-ben az év sportolója címmel ismerték el teljesítményét. A világklasszis futó a kerületben született, és a Táncsics iskola diákja volt. Közel négyszáz fiatal - öt közép- és 19 általános iskola tanulói - sorakozott fel a rajthoz. Mindenki kitett magáért, a legjobbak jutalmat, iskolájuk serleget kapott.
                                                                         T. K.
                                    /Forrás: Helyi Téma 2007-10-08/

Röplabda Diákolimpia IV. korcsoportos Országos Döntő.
Budapest, 2007. május 18-20.
Forrás: /www.mdsz.hu/

A csapatok beérkezése, a technikai értekezlet, majd a sorsolás után az ünnepélyes megnyitóval megkezdődött Budapesten, a Röplabda Diákolimpia IV. korcsoportos országos döntő.
A döntő 8 leány- és 8 fiúcsapatának diáksportolóit, testnevelőiket, felkészítőiket Porogi András, a Toldy Ferenc Gimnázium igazgatója köszöntötte, majd Szlatényi György MDSZ főtitkár kívánt jó és eredményes versenyzést az ország legjobb általános iskolai röpiseinek.
Az ünnepi megnyitó beszédeket követően a diákolimpikonok esküvel fogadták, hogy tudásuk legjavát nyújtva küzdenek iskolájukért, a csapat minél jobb szerepléséért. A diákolimpiai eskü szövegét Hevér Zsolt, a budapesti Táncsics Általános és Nemzetiségi Iskola, Multikultúrális Oktató Központ tanulója mondta el, majd a közel kétszáz ifjú diáksportoló a Rózsakerti, és a budafoki Hajós Alfréd tanulóinak műsorát nézte végig.
A megnyitót követően a fiúk "A" és "B" csoportja a Toldy Ferenc Gimnáziumban, míg a leányok a Veres Péter Gimnáziumban lépett pályára a csoportmeccsek első fordulójában.

Sikerült!
Forrás: /Városkép 2007 január 22/

A PSK maroknyi kis csapata, iskolánk 5 tanulójával a keretben 2006. december 17-én részt vett a Hidegkúti Mikulás Kupa foci tornán.
Az 1992-es korosztályban tudtak indulni, mivel a teljes focicsapat vegyes (1992-1998-as születésuek). Hatalmas sikerként könyvelhették el, hogy megnyerték a tornát, olyan rangos ellenfelekkel szemben, mint a Hidegkút A, Hidegkút B, Pilisszentlászló, Pilisszentiván és az Amerikai iskola.
Külön dicséretet érdemelnek a fiúk azért, mert lényegesen fiatalabb gárdával álltak ki, mint az ellenfelek. Több fiú három-négy évvel volt fiatalabb, mint akikkel szemben ki kellett állniuk.
Játék, mondhatják erre a felnőttek, nem baj, ha a kicsik együtt játszanak a nagyobbakkal. Csakhogy ezek a gyerekek nem így gondolták.
Elszántan küzdöttek minden egyes labdáért. Nem létezett számukra vesztett helyzet.
Meg is lett az eredménye:
Selejtezon: PSK-Pilisszentiván: 2-1, PSK-Hidegkút A: 0-1, a középdönton: PSK-Pilisszentlászló: 4-0
A dönton: PSK-Hidegkút B: 0-0.

Mivel a végso helyezést, a kupa sorsát eldönto meccsen döntetlen eredmény született, mint azt a nagyoknál megszokhattuk, a teremfociszabályai szerint három-három büntetorúgás dönt ilyen esetben. Itt is ez történt. Hála a jó reflexu kapusnak, aki két lövésbol kettot sikeresen hárított és a pontos rúgóknak, akik viszont betaláltak, ezt a végso nagy csatát is megnyerték. Az ilyen tornák arra is jók, hogy a fiatalok megismerjék más egyesületek játékosait, barátságokat kössenek.
Vácz M.

Dobogós táncsicsosok
Forrás: /Városkép 2006 október 24./


A Táncsics iskolában régi hagyomány a sport szeretete. Nemcsak a mindennapi tömegsportban vesznek részt a tanulók, hanem versenyeken is küzdenek az iskola hírnevéért. Az utóbbi években vált igazán népszerűvé a röplabda. Az elmúlt tanév végén és nyáron is kiemelkedo eredmények születtek.  
Az iskola csapata részt vett a nyár folyamán megrendezésre került "Nivea kör" országos strandröplabda körverseny több állomásán az U 16-os korosztályban. A különböző helyszíneken lebonyolított versenyeken második és harmadik helyeket szereztek, így az összesítésben 3. lett az iskola. A III. (12-13 évesek) korcsoportos röplabda csapat - mivel tavasszal megnyerte a Budapesti Diákolimpiát és második lett az országos elodöntőn - ugyanúgy, mint a IV. (14-15 évesek) korcsoportosok is bejutottak az ugyancsak nyáron, Szegeden megrendezésre került országos döntőbe.
Itt a beosztás nem kedvezett nekik, ugyanis a legnehezebb csoportba kerültek, amit a körbeverések is igazolnak. Azt a csapatot is sikerült megverni, amely késobb 5. helyezett lett, míg az iskola a 13. helyen végzett.
A IV. korcsoportos csapat a Veszprémben megrendezett Országos Amatőr Diákolimpián szerzett bronzérmet, majd Tiszavasváriba utazott két csapattal az Országos Strandröplabda Diákolimpiára, ahol egy harmadik és egy ötödik helyet szerzett.
Hajnal Zsolt

Három Budapest bajnoki cím röplabdában
Forrás: /Városkép 2006 október 9./
/részletek a cikkből/

Az egykor NB I-es Malév SC romjain új sikerek születnek. A korábbi évekhez hasonlóan nehéz körülmények közt dolgozó fiatal lorinci röplabdázók idén három korosztályos Budapest bajnoki címet is szereztek. A sportág lorinci, imrei lehetoségeirol Kiss Istvánnal beszélgettünk, aki egy személyben edzoje, intézoje és szakosztályvezetoje a Malév SC-nek.

- Mekkora a Budapest bajnokság értéke manapság?
- Három fiúcsapatunk lett elso. A serdüloknél és a gyerekeknél hat, a mini korosztályban öt csapat indult. Nyugodtan mondhatom, hogy a férfi mezonyben Lorinc ma már a sportág legnagyobb budapesti bázisa. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy a rendszerváltás utáni években a sportág súlypontja áthelyezodött vidékre, a pesti egyesületek sorra megszuntek.
- Ez nem sok jót jelent azok számára, akik kiöregszenek a serdülo korosztályból.
- Valóban, nálunk tizennyolc éves korukig maradhatnak a gyerekek, utána nem sok lehetoségük van. Jövore valamelyest talán javul a helyzet, mivel a Csepel nagy múltú csapata ismét visszakerült az NB I-be. Bízom benne, hogy a legtehetségesebb játékosaink ott folytathatják majd pályafutásukat. A felnott és ifjúsági csapat indítása többszörösére növelné a kiadásokat, a mi anyagi hátterünk mellett erre nincs esély.
- Mibol él a szakosztály? Milyen forrásokból fedezik a felmerülo költségeket?
- Fo forrásunkat az Iharos Alapítvány jelenti. Az elmúlt három évben mindig 1,2-1,5 millió forintot sikerült pályázat útján elnyernünk. A sikeres pályázatnak két feltétele van, a megfelelo gyermeklétszám és az eredményesség, úgyhogy ezek a címek nagyon fontosak számunkra. Tagdíjat is szedünk, havonta 500 Ft-ot.
- Mire futja ezekbol a tagdíjakból?
- A tagdíjakból rendszerint egy-egy vidéki út költségeit tudjuk fedezni. Egy jobb labda ma már tizenkétezer forint. Természetesen meg kell említeni a Kastélydombi iskolát, amelytol a termet kapjuk. E nélkül semmire nem mennénk.
- Mekkora az érdeklodés a röplabda iránt?
- A létszámmal - hála Istennek - sosem volt gondunk. Jelenleg 45 gyerekkel foglalkozom, tizenöt lánnyal és harminc fiúval. Külön toborzót még egyszer sem kellett tartanunk. Elsosorban azok az imrei gyerekek jelentkeznek hozzánk, akik itt tanulnak az iskolában, de sokan jönnek máshonnan is. Saját személyes kapcsolataimat is igyekszem felhasználni. Tagja vagyok a budapesti szövetség elnökségének, az edzobizottságnak, mérkozéseket vezetek, tornákat szervezek, rengeteg testnevelot ismerek. Így aztán, ha valamelyik szomszédos kerületbol érdeklodik valaki, hogy hol lehetne röplabdázni, rendszerint hozzánk küldik. Több lorinci iskolában is dolgoznak röplabdás testnevelok. A Táncsicsban, a Pogányban, a Karinthyban és a Hunyadiban is rendszeresen foglalkoznak a sportággal. Érdeklodésben tehát nincs hiány, de ettol még az új szezonban is örömmel látunk mindenkit, aki kedvet érez a röplabdához.
Minden hétfon, szerdán és pénteken 16.30 és 19 között lehet megtalálni bennünket a Kastélydombi iskolában.

(A Malév SC: Budapest bajnok serdülo csapatának tagjai: Sipos Máté, Gál János, Tóth Sándor, Tóth Kristóf, Szántósi Bence, Hevér Zsolt, Csengeri Zsolt, Sánta Dániel, Nagy Zoltán, Lovász Péter, Barkóczi Barna.) /Vastagon szedve iskolánk volt, és jelenlegi tanulói/
-Kocsor-

A Táncsics Gála
Forrás: /Városkép 2006 június 19./
A Táncsics utcai Általános és Német Nemzetiségi Iskola június 2-án a Pestszentimrei Közösségi Ház színháztermében tartotta szokásos évzáró gálamusorát. Az idén már tizedik alkalommal megrendezett rangos eseményen szülok és tanárok együtt örülhettek a gyerekek zenés-táncos produkciójának.
 
Az iskola a német nyelv magas fokú tanítása és a lexikális tudás mellett nagy hangsúlyt fektet a multikulturális oktatásra is. Fontosnak tartják, hogy a környezo népek szokásait és hagyományait megismertessék a diákokkal. A Gyöngyszem program keretén belül muködo muvészeti - dráma, néptánc, énekkari - foglalkozásokon, az egysíkú oktatással ellentétben egy egészen más világba pillanthatnak be a gyerekek, és egyben az önkifejezésre is lehetoséget kapnak.
A gálamusor válogatás volt az év folyamán, versenyeken és házi rendezvényeken szereplo produkciókból. Ezzel is betekintést nyújtottak a szüloknek az egész éves munkába, valamint láthatták a gyerekekben rejlo tehetséget mindazok, akiknek év közben erre nincs lehetoségük.
Császár Katalin, az intézmény igazgatónoje megnyitó beszédét követoen az iskola tánccsoportja német népi táncot mutatott be. Majd a színpadon megelevenedo különbözo tánc és zenei stílusok segítségével a közönség bebarangolhatta a világ egzotikus tájait. Kolumbusz partraszállásának modernkori változata mellett egyénileg megkoreografált ír sztepp és hip-hap produkcióban is gyönyörködhetett a publikum.
A gálán jelen volt Ekker János önkormányzati képvsielo, a XVIII. kerületi Német Kisebbségi Önkormányzat tagja is, aki egyben az iskola instruktora, továbbá Vágó Istvánné és Lévai István Zoltán képviselok, valamint Császár Lászlóné, a Német Pedagógiai Egyesület részérol.
--Gyüre Ildikó--

Ismét volt Táncsics-gála
Forrás: /Városkép 2005. július 11./

 
Immár hagyományosan minden évben, a tanév végén gálát rendez a Táncsics Utcai Általános és Német Nemzetiségi iskola a Pestszentimrei Közösségi Házban.

A Táncsics iskola diákjai a hagyományos, iskolai évzáró ünnepség helyett ismét a Pestszentimrei Közösségi Ház színpadán szerepeltek. Kicsik és nagyok már hetekkel ezelott készültek, hogy örömet szerezzenek egymásnak és természetesen maguknak is. Énekeltek, táncoltak, zenéltek, szavaltak vagy éppen rövid musort adtak elo. A nézotéren a pedagógusok és a diáktársak nagy tapssal köszönték meg az eloadók produkcióit.
(F. E.)

Röplabda-siker
Forrás: /Városkép 2005. április 25./

 



A diákolimpia röplabda budapesti döntojén a III. korcsoportban I. helyezést ért el a Táncsics iskola csapata. Az országos dönto júniusban lesz. A másik csapat (IV. korcsoport) az V. helyezést szerezte meg.
Felkészíto tanár: Hajnal Zsolt volt.

Méltó üzenet
Forrás: /Városkép 2004 október./

A Táncsics utcai Általános és Német Nemzetiségi Iskola a Szélso utcai iskola 95., a Táncsics utcai épület 20., a német nemzetiségi oktatás 5. évfordulója alkalmából iskolatörténeti kiállításon mutatkozott be szeptemberben egy héten keresztül a Városháza Galériában. A hivatalos megnyitóra szeptember 22-én került sor.
 
A Táncsics utcai Általános és Német Nemzetiségi Iskola a Szélso utcai iskola 95., a Táncsics utcai épület 20., a német nemzetiségi oktatás 5. évfordulója alkalmából iskolatörténeti kiállításon mutatkozott be szeptemberben egy héten keresztül a Városháza Galériában. A hivatalos megnyitóra szeptember 22-én került sor.

A település második iskolájaként épült a Wekerle (ma: Szélso) utcai iskola 1908-ban a Soroksár községhez tartozó Péteri pusztán. A Nagykorösi úton túli területnek 1983-ig ez volt az egyetlen oktatási intézménye. A lehetetlen zsúfoltság megszüntetésére épült a szomszédos Táncsics utca feloli fobejárattal az új kétemeletes 8+4 tantermes épület a régi iskolaépülettel közös telken. jelenleg 16 tanteremben folyik oktatás. Az idén 95 éves Szélso utcai épületben tornaszoba, öltözo és négy alsós tanterem, valamint a gondnoki lakás található.
A 20 éves Táncsics utcai szárnyban a földszinten kaptak elhelyezést a harmadik és negyedik osztályosok, valamint az ének szaktanterem. Az elso és a második emeleten a felsosök tanulnak szaktantermi rendszerben. Ezen kívül könyvtár és - internetes hozzáféréssel rendelkezo - olvasószoba, tornaterem, sportpálya, játszóudvar, orvosi szoba, fejleszto terem szolgálják az oktató-nevelo munkát.
1998 oszétol - pályázati pénzekbol fejlesztopedagógiai muhelyt sikerült létrehoznia az intézménynek, mely regionális feladatokat is ellát. Az iskolában jelenleg két párhuzamos osztályban tanulhatnak a gyerekek: a most 5 éves német nemzetiségi nyelvoktatás az egyik, a másik az ún. Gyöngyszem - tehetséggondozó és képesség kibontakoztató kreatív program, amely a megismerési funkciókat célozza meg a gyakorlat tükrében. A program a személyiségfejlesztést helyezi elotérbe, amely az egyéni bánásmód megvalósításával érvényesül. Mindezeket fotókon, okleveleken, rajzokon, különbözo tárgyakon keresztül is megismerhettük a tárlat alkalmával a Városháza Galériában.
A megnyitón diákok irodalmi musorát követoen Császár Katalin igazgató köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Mester László polgármester, országgyulési képviselo nyitotta meg a különleges helytörténeti és iskolatörténeti kiállítást. A polgármester beszélt az intézmény Pestszentimrén betöltött kiemelkedo szerepérol, az iskola elhivatottságáról a felzárkóztatás területén, a nemzetiségi oktatás eredményeirol, a közösség összetartó erejének fontosságáról. Szó esett még a pestszentimrei fejlesztési tervekrol, egy új Imre-busz beindításáról is. Dr. Mester László végül nmegköszönte az iskola vezetésének, pedagógusainak áldozatos munkáját! Végül Császár Katalin egy pedagógustársa, Zsebok Zsuzsanna (ebbe az iskolába járt, majd itt tanított, nyugdíjba is innen ment, de nem tudott jelen lenni az ünnepségen) üzenetét tolmácsolta. A kiállításmegnyitón tiszteletét tette dr. Feitl István, az Oktatási, Közmuvelodési és Sport Bizottsága elnöke és Ferencz István Pestszentimrén élo önkormányzati képviselo is.
-P. Tóth E.-

Édesapám, Csom Pál

Édesapám, Csom Pál a Veszprém megyei Középiszkázon született, 1913. április 3-án. Szülei szegény földművelő emberek, egy helyi birtokos szolgálatában. Idős Csom Pál, az apa afféle mindenes kertész, ért a szőlőhöz, gyümölcsfákhoz, olt és keresztez, keze alatt minden kizöldül, édes gyümölcsöt érlel. Felesége, Dukai Lujza, a földbirtokos szakácsnéja és gyermekeinek dajkája is, hiszen neki magának is négy gyermeke születik sorban: Lujzika, Palkó, Vilmos és János. Az édesapa megjárta az I. világháborút, lábujjai a fronton elfagytak, időnként emiatt betegeskedik. Lujzika a háztájiban baromfit, nyulat, kecskét tart, bronzpulykatenyésztéssel foglalkozik. A birtokos család ragaszkodik az ügyes asszonyhoz, így Pestre költözvén Sashalmon telket ad a családnak, akik továbbra is ott szolgálják a Kirsch családot.
    A Csom család a 4 kisgyermekkel Sashalomra költözik, ahol Id. Pál kutat ás, és házat épít, felét vályogból, de a tisztaszoba téglából van. Közben a gyerekek cseperednek, Lujzika és Palkó kitűnik az iskolában okosságával, szorgalmával. Taníttatásukra kell a pénz, a kertben termett gyümölcsökkel, a háztáji állatokból és kútásásból tartják fenn magukat. Lujzika arany okleveles pulykatenyésztő lesz egy fővárosi váráron. A két nagyobb gyerek a gimnáziumi évek után továbbtanul. Lujzi matematika-fizika szakos tanár lesz, a Teleki Blanka Gimnáziumban. Pál, az édesapám, pedig Jászberényben végzi a tanítóképzőt. Mindketten magántanítványok útján tudják a napi útiköltséget előteremteni. Lujzi férjhez megy, de még akkor is támogatja idősödő szüleit. Pál, hiába végzi szép eredménnyel a jászberényi tanítóképzőt, évekig állástalan, pedig nősülne már, udvarol. 1933-38. között édesapjának segít, alkalmi munkákból él.
Első munkaajánlatát kénytelen elfogadni, kántor-tanítói állást kap Nagyhután, Zemplén megyében, a szlovák határ közelében egy kis faluban. A gyerekek tótul beszélnek, a szülők beszélik inkább a magyart. Egy év alatt szívébe zárja a falu, ahol a kis tót gyerekek az osztatlan iskolában megtanulnak magyarul beszélni, írni, olvasni, számolni.
A következő évben közelebb kéri magát Pesthez, hogy tudja segíteni szüleit, és családot alapíthasson. A "közeli" Sándorfalva, a szegedi tanyavilág szintén osztatlan kis tanyasi iskolája. Maga az iskola is egy tanya, ott a tanítói szállás is. Éjszaka egyedül, süket csent, teremtő lélek kilométerekre. Közben kitör a II. világháború, katonai behívót kap a frontra. Az orosz fronton zászlós, véletlenül együtt harcolhat legkisebb öccsével, Janival, egészen Gomelig jutnak, ahol az első teherautó aknára fut, benne a kisöccse. A szörnyű élmény és az orosz tél - tüdőgyulladás- hazajuthat szabadságra.
1940-ben megnősül, és a fronton szerzett kitüntetéséért cserébe meghallgatják kérését, hogy a főváros környékén juthasson pedagógusálláshoz leszerelése után. Nagy a boldogság: szülei élnek, felesége Kelenföldről szívesen költözik Pestszentimrére, ahol Iskolát kell alapítani a Szélső utcában, a pestközeli kis település második iskoláját. Mivel kevés az épkézláb férfi a háború után, igazgatói megbízást kap, alakítson tantestületet. Az akkori Wekerle és Eke utca sarkán, Simonkáéktól lakást tud bérelni, az iskola 4 házhelynyire van.
    Az iskola kicsi, de áll, mindössze 2 helyiség van, egy iroda és két tanterem, amit a háború ideje alatt a németek istállónak használtak. Onnan kitakarodva aláaknázták az egyik helyiséget, amiről nem tudtak. A rend helyreállta után Madisz-fiatalok /a KISZ elődje/ jöttek segíteni, kitakarítani, rendbetenni az épületet. Amíg édesapám az irodában tett-vett, a szomszéd teremben egy kislány, Póth Irén dolgozott a katedrán, hozzá belépett egy fiú, Szigeti Kálmán, hogy segítsen neki. Irénke leugrott a dobogóról, ekkor robbant az akna... Pontosan nem tudom az idejét, de a két fiatal tragédiájáról az emléktábla most is ott áll a régi iskola bejárati folyosóján. A két fiatalról azóta Imrén utcát is neveztek el, de életüket nem hozhatja vissza ez sem. Akkor még nem voltunk a világon, de édesapám többször elmesélte nekünk ezt a történetet is.
    Azért emlékszem nagyon jól vissza mindenre, mert amikor kicsik voltunk, Apu minden este mesélt, mesére aludtunk el. Nem mesekönyvből, kitalált történeteket, hanem a valóságot, az ő addigi életét mesélte el nekünk. Hogy volt, amikor gyerekek voltak, mesélt a háborúról, a frontról, a belga Mikulásról, Nagyhutáról és Sándorfalváról, hogy kezdte a tanítást. Minden igaz volt, izgalmas és élethű.
    Az iskola megkezdte működését, remek tantestülettel. A háború után mindenki lelkes volt, hitt abban, hogy ezután minden jobb lesz, bizakodtak az emberek. Közben 1944-ben megszületett a bátyám, Csom Attila, 1946-ban pedig én is. Édesanyám otthon maradt velünk, és iskolába kerülésünkig nagy szeretettel nevelt bennünket. Meghitt, boldog család, szegényen, de szeretetben. A második családunk az iskola volt, minden pedagógust ismertünk, ők is eljöttek hozzánk Pál napkor, ilyenkor Anyukánk finom süteményeket sütött. Turcsányi Elza néni, az én későbbi tanító nénim, gyönyörűen zongorázott, és Kemény Ede bácsi, a történelemtanár, úgy hegedült, mint Paganini. Mindenki énekelt, több szólamban. A tantestület összetartott, emlékszem, tanév végén édesapám tantestületi kirándulásokat szervezett, mi is velük tartottunk a Margit-szigetre, hajóval Visegrádra, stb.
Az iskola épülete egyre bővült, L-alakban megtoldották, és már minden évfolyamon 2-2 osztály működött, akkor még 2 műszakban, tehát 8 tanterem volt. Sajnos, a kényelem még falusi, a WC-re az udvari "budi"-ra jártak ki, és tornaterem még nem volt. A szomszédos futballpályára jártunk ki tornázni, vagy télen a padok tetején tornáztunk.
    Aztán jött 1956. Baljós egy év volt, már az elején is. Januárban földrengés rázta meg a kerületet, a mi háztetőnkről is leesett és végiggurult a kémény betonkoszorúja, hatalmasat dübörögve a tetőn, és az ablak alatt a földön. Mindenki kirohant a házból, Apu az kiabálta, akna!, aztán hallgattuk a rádióban, hogy ez bizony földrengés volt. Ősszel Jött az ellenforradalom, akkor mindenki így nevezte. Zűrzavaros idők voltak, egy darabig nem volt tanítás, a környékbeli emberek az iskola pincéjébe menekültek 1-2 éjszakára. Mi is, aztán néhány nap után belátta mindenki, hogy ide, a falu szélére még az oroszok sem jönnek, de az amerikai repülők sem... Lassan helyreállt a rend, és az iskolában néhány hónapig orosz helyett németet tanított éppen Szőke Joli néni, az ötödikes osztályfőnököm, akit nagyon szerettem. Arra emlékszem, hogy kenyeret szerezni nehéz volt. A magánkézben lévő kis szatócsboltokból jött a hír, ma megjött a friss,,, a szomszédok átadták egymásnak a hírt, és futottunk, hol Simonkáékhoz, hol a Kalinához kenyérért. A trafikban meg az új 56-os pajzsos címert lehetett kapni fillérekért. A család ekkor már újabb dologgal volt elfoglalva. A háziúr felmondott nekünk, hogy kell a ház a lányának, mert férjhez megy, nekünk menni kell. Édesapám utánajárt a Tanácsnál, hogy Pestlőrincen kaphassunk házhelyet. Olcsón jutottunk tanácsi házhelyhez, a Béke tér közelében, és a lelépésből kapott kezdőpénzből meg OTP-kölcsönből elkezdtünk építeni a lőrinci házunkat. Ma is ebben lakom.

A beköltözésig, 1957-ig nehéz időszak volt. Kerékpárral jártunk át az építkezést követni, építőanyagért beszerzőútra menni, mindezt közben a politikai események viharai közepette. Mégis boldogan vettük birtokba a kicsi házat, ahol anyai nagyszüleimmel éltünk együtt, végre a sajátunkban. Nem fizettünk lakbért senkinek, csak az OTP-nek. Pestimrétől az elválás nem volt könnyű. Fél évig még villamosoztam, aztán hatodik osztálytól a Kassa utcai iskolába kerültem. Bátyám még a Szélsőben fejezte be a nyolcadikat. Középiskolába, a Rudasba kerültünk, Tasnádi József igazgató kezei alá. Ott akkor még fiúgimnázium, a lányoknak közgazdasági technikum működött.
Szüleim hűségesek maradtak Pestimréhez. Édesanyám a Szabadság TSz-ben adminisztrátorkodott, édesapám meg tovább bővítgette iskoláját. Megépült az L-alakú szárny, politechnikai műhely és napközis terem épült, sportudvar, ahol kötél, mászórúd, gyűrű volt felállítva.
    Édesapám nem maradt meg egyszerű kántor-tanítónak. Az élet rákényszerítette, de maga is szívesen tanult autodidakta módon. A fronton megtanult oroszul, és a háború után nyelvtanfolyamon tökéletesítette tudását, így oroszt is tanított. Később Szegeden a Tanárképző Főiskolán elvégezte a biológia-földrajz szakot. Iskolásgyerekként nagyon serkentően hatott ez ránk. Vajon kinek lesz jobb a bizonyítványa, Attinak, nekem, vagy Apunak. Apu a kertben sétálva tanult, én még kézenfogva asszisztáltam neki, ahogy a növények latin nevét sorolta. Közben művelte a kertet, ugyanolyan tehetséges volt benne, mint az édesapja. A kiskertünkben minden volt, gyümölcs, szőlő, zöldség, virág. Emlékszem, egyik évben nagy földieper- és málnatermés volt, ennek árából kaptam és cipőt. Egy szál gaz sem volt a kertben, Apu a Nappal kelt, és a kertből csak akkor jött be, ha esteledett. Közben elvégezte az iskolai munkáját, házat épített, és főiskolára járt. Fáradhatatlan volt. Egészen érettségiig egy boldog gyermekkorra emlékszem vissza, amelynek középpontjában egy csodálatos apa állt, aki összetartotta a családot. Soha nem mondta, hogy nem ér rá. Valahogy tudtuk, hogy mikor nem szabad zavarni, ki-ki tudta a maga dolgát, és az együtt élő 3 generáció ott segítette egymást, ahol tudta.
Ekkor 1964-et írtunk.

1964-ben érettségiztem, bátyám egyetemre járt már, édesanyám megbetegedett, ezért nem tanultam tovább, hanem könyvelőként állást vállaltam. Édesanyánk sajnos agydaganatos volt, a műtét sem segített rajta, így egy év múlva meghalt. Rá egy évre a velünk élő nagyapám, majd a nagymama is. Én vezettem a háztartást, közben dolgoztam. Nehéz évek voltak ezek; néhány év múlva édesapám mégis rábeszélt, hogy tanuljak tovább. Észrevette, hogy nem érzem jól magam a munkahelyemen.
1969-ben elsőre felvettek a tanítóképzőbe. Ekkor már végzett a bátyám, így a keresetem sem hiányzott. 1972-ben sikeres államvizsgát tettem, és az év őszétől a Kassa Utcai Általános Iskola tanítójaként dolgozom, ahol a bátyám már orosz-történelem szakon tanított.
Közben édesapám másodszor is megnősült, rendeződött az életünk. Ő ránk hagyva saját kezével épített családi házat, felesége házába ránk hagyva a saját kezével épített családi házat, felesége házába költözött, és onnan járt dolgozni. Pontosan sem tudom, melyik évben ment nyugdíjba, de akkor már betegeskedett a szívével. Több infarktusa volt. Hosszú ideig a kerületi igazgatói munkaközösség vezetője volt. Megviselte a lelkiismerettel hosszú évtizedekig végzett becsületes iskolai munka - nem könnyű korszakok váltották egymást, és ő végig köztiszteletnek örvendett Pestimrén és a kerületben is. A kollégák közül sokan az ő útmutatása nyomán lettek a kerület elismert vezető emberei, megbecsült pedagógusok: Belházi Gyula, Bodor László, Gurdon József, Kenedli Eszter, Deák Ferencné /Pacsai Éva/, és még sokan mások. A vasúton túl élő imrei lakosság is barátsággal és tisztelettel viseltetett iránta. A Pándy-családdal szoros kollégiális kapcsolatban voltak évtizedekig. A zenét tanulni vágyó tehetséges fiatalokat Pándyné Nóra nénihez küldte zongorát, éneket tanulni. Csodálatos évzáró hangversenyeket adtak a tanítványok. Köztük ott volt a bátyám és én is.
Az iskola szomszédságában lévő Deli-családba nősült Iharos Sándor, a nemrég elhunyt melbournei olimpiai bajnok hosszútávfutó. Vele is baráti kapcsolatban volt. Iharos Sándor bácsi jóvoltából ismertük meg a banán déligyümölcsöt, amit 1956-ban még magyar gyerek nem ehetett. Ha apuval együtt sétált a család, az utcán mindenki barátságosan, tisztelettel köszöntötte, ő megállt velük beszélgetni, tudta és számontartotta gondjaikat, bajaikat. Az iskolában ősszel szüreti bált rendezett, évzáró nem volt énekkar és színdarab előadása nélkül.
Ő vezette be a kerületben a felső tagozatosok számára a többnapos éves osztálykirándulásokat. A mai új iskola helyén gyakorlókertet létesített, ahol gyakorlati foglalkozás gyanánt a felsős tanulók zöldséget termeltek, megtanulták a háztáji gazdálkodás alapjait. Terményeiket a piacon árusították, a bevételből megvolt a következő évi vetőmag, palánta ára, és még kirándulásra is jutott belőle. Mindig volt ötlete, hogy helyes irányba terelje és foglalkoztassa az ifjúságot.
Édesapám nyugdíjba vonulása után sem volt tétlen. Gyönyörű kis mintakertje volt felesége háza körül is. Különleges fák, növények gondozása számára felüdülés volt. Lassan rákapott a fafaragásra, módszeresen kidolgozta, melyik fából mit lehet faragni. Még kiállítása is volt a kerületben. Kitanulta a könyvkötészetet, és levelezett és barátságokat kötött még a szívszanatóriumban is. Takáts Gyula költővel, Lőrincze Lajossal is tartotta a kapcsolatot.
Nyugdíjba vonulása alkalmából "Pro Urbe" díjat kapott a kerülettől.
Hetvenes éveit elérve már sokat betegeskedett a szívével. Hiába vettük körül gondoskodó szeretettel, 72 éves korában halt meg.
Derűs, életigenlő, tevékeny és szeretetteli lénye nagyon hiányzik ma is. Sajnos, írásait, melyek a Biológiatanítás és a Köznevelés folyóiratokban jelentek meg - nem tudjuk előkeríteni. Rendszeresen publikált. Öreg írógépét, az Underwood-ot talán még őrzik az iskolában. A kis táskagépet én örököltem, de már használhatatlan volt, kiselejteztük. Tárgyi emlékem egy gyönyörűen kifaragott fűszerpolc a konyhámban, meg sulykolófa, gyufatartó, és kislányom születése alkalmából faragott fa ivócsanak.
Nekem ennyi maradt tőle emlékeztetőül.
De őrzöm édesapámat magamban az öröklött pedagógiai vénámban, a természet iránt érzett szeretetemben, a derűs életigenlésben, a muzsika, a művészetek iránti fogékonyság és az emberek felé tanúsított empátia, nyitottság és segítőkészség terén.
Elmondhatom, hogy büszke vagyok rá, hogy a gyermeke lehettem.


                                Eitz Nándorné
                        született:     Csom Ildikó

Drámapedagógia és színjátszás

A dráma művészet.
" Minden művészet emberi érzéseket kifejező érzékletes formák teremtése" - vallja Susanne Langer. Irwin Edman az élmények elmélyítésében, továbbadásában látja a művészet szerepét:
"...a dráma az emberi viszonyok válogatott jelenségeinek kifejezésével foglalkozik, s az emberi cselekvést emberi cselekvés révén jeleníti meg."
Az improvizatív gyermek-drámának alapvető célja a személyiségfejlesztés az emberi cselekvések élményén keresztül. Ehhez jól képzett drámapedagógus kell. Felelőssége és feladata, hogy a gyermekeket fejlődésükben és gondolatainak dramatikus formában történő kifejezésében előbbre segítse annál, ameddig saját erejükből eljutnának.
Az alkotó munka oldott légkörben, kölcsönös tiszteletben, nagy egymásra figyelésben közös erőfeszítéssel, gazdag képzelettel és ötletekkel történik. Ennek a munkának segítő eszközei a különböző, főleg irodalmi művek. Innen már egy "kis" lépés a gyermekszínjátszás.

Iskolánkban a drámapedagógiának és a gyermekszínjátszásnak hagyománya van. Nemcsak a tanórák alkalmazott módszere a dramatizálás, hanem szakkör keretében is, illetve színjátszással is megismertetjük az érdeklődő tanulókat. Szakképzett pedagógusok foglakoznak az 1-8. osztályosokkal. Drámapedagógusaink országosan elismert oktatóktól tanultak, mint Kaposi László, Gabnai Katalin, Debreczeni Tibor.
Az elmúlt évtizedben sok élménnyel teli, eredményes bemutató órán adta át Merétey Zsuzsa és Körtvélyes Istvánné tapasztalatát a kerületben tanító kollégáknak, és szereztek felejthetetlen perceket, emlékezetes pillanatokat a gyerekeknek.

A színjátszó versenyeken mindig előkelő helyezést értek el a gyerekeink, hogy csak 1-2-őt említsünk közülük:

1996-ban a Fővárosi Színjátszó Találkozón fődíjban részesültünk,
2004-ben első helyezést értünk el a kerületi Múltidéző vetélkedőn, színjátszás kategóriában.

-hagyományőrzők-

30 év után

Kellemes emlékekkel ballagtam el ebből az iskolából, amikor sok-sok évvel ezelőtt elvégeztem itt a nyolc általános osztályt.
Szeretettel gondolok mindenre, ami itt történt velem, talán ezért is lettem pedagógus, mert életem meghatározói voltak azok a tanárok, akik nemcsak oktattak, de szeretetüket átadva neveltek is. A szép emlékek elkísérnek, de a szívemet visszahúzták, ezért is kezdtem itt a pedagógusi pályát. Több mint húsz éve dolgozom ebben az iskolában és a régi tanítóimra, tanáraimra gondolva, próbálom mindazt továbbadni, amit én is kaptam.
Ezek után mind a két kisfiamat nyugodt szívvel írattam be ebbe az iskolába, ahova örömmel jártak.
Több általános iskolai osztálytársamnak a gyerekei is itt tanultak meg írni, olvasni, számolni és itt készültek fel a középiskolai évekre, amit sikeresen végeztek el és végeznek a mai napig.

Egy volt tanítvány,
jelenlegi kolléga és szülő

Iskolánk sportéletéről

Iskolánk tanulói az elmúlt két évtizedben számos kiváló eredményt értek el kerületi, budapesti és országos sportversenyeken.

Iskolánk tőszomszédságában atletizálásra is alkalmas labdarúgópálya és kézilabdapálya van.
Így a körülményeket kihasználva és figyelembe véve, elsősorban az atlétika és labdajáték sportágakban jeleskedtek tanítványaink.
A leány és fiú kézilabdacsapataink többször voltak a budapesti diákolimpiai versenyeken és első, második, harmadik helyezéseket értek el.

Legsikeresebbek a leány kézilabdásaink voltak, akik az 1989-90-es tanévben országos (!) 3. helyezést értek el. Több mint 1400 magyarországi iskola közül sikerült elérni ezt az értékes eredményt.

Tanítványaink az általános iskola befejezése után még sokáig visszajárnak sportolni, kosárlabdázni, teniszezni iskolánkba.
Sok szülő (egykori tanítványaink) első osztályú versenyzővé vált - Kulánda Ágnes, Bán Orsolya, Pap Ildikó - illetve a Pestszentimrei Sportkör igazolt játékosai lettek.
Több alkalommal nemzetközi tornákon is sikeresen szerepeltek kézilabdás lányaink. Eljutottunk Izraelbe, Spanyolországba, Németországba, Svájcba, Csehországba.

Kulturális rendezvényeink

Iskolánkban a tanórákon kívül is sokoldalú kulturális nevelés folyik.
Minden évben az alsós és felsős gyerekek a Zeneakadémián hallgathatnak hangversenyeket. Szervezünk számukra színházlátogatásokat is. Az itt látottakat és hallottakat megbeszéljük, és gyakran ihletői egy-egy iskolai produkciónak is.
Öt éve énekversenyt tartunk, a bátrabb szólistákat vagy a csoportban éneklőket a szülők is meghallgathatják, csakúgy mint a résztvevők, hiszen a közös éneklés hosszú ideig emlék marad mindenki lelkében. A Socrates program keretében a legszebb hangú énekeseink felvétele Angliába is eljutott egy nemzetközi CD kiadvány anyagához. Tanulóink közül sokan választják az énekesi, zenei pályát.
Hagyományként tartjuk számon a havonta délutánonkénti "színjátszó" bemutatókat: meséket és kisebb jeleneteket adnak elő diákjaink egymásnak. A színjátszó szakkörösök előadását, és az itt bemutatott legsikeresebb jeleneteit láthatják az érdeklődők az év végi gálaműsoron.
Kerületi rendezvények közül a legnagyobb hagyományunk a több mint 20 éve megrendezésre kerülő Arany János szavalóverseny. Az itt résztvevő diákok és nevelőik szívesen járnak ide, mert felejthetetlen élményekben van részük.
-humán munkaközösség-